AGYGENERAL.HUPONT.HU

Nemcsak autónknak jár a karbantartó generál. Agyunk is éhezi a jóltartást! Az AGYGENERÁL-rendszert a működtetésünkért felelős agy újjászületéséért hoztam létre. Kipróbálná? Hívjon fel! 06/70/776-47-70 Köszönöm, ha megosztja információimat!

A színművésznő táncol és fut is

...olykor AGYGENERÁLRA is

kovacs_vanda_0.jpg

Kovács Vanda színművésznő mindennapjai a próbák, a színpad, a szinkron és a forgatások egymásutániságában telnek. Őt az AGYGENERÁL legfőképpen az állandó összpontosításban, teljesítményei növelésében segíti.
Színművész apa árnyékában színművésszé válni... Vidéki gyökerekkel erős fává fejlődni, aminek törzséhez hátunkat vethetjük... Olyan lombkoronát növeszteni, ami egymaga is képes az enyhet adó árnyék kiterjesztésére... Mert ha összeszakadna Föld és ég, „becsapna a mennykő”, mindazok, akik e fa alatt keresnek menedéket, egyben biztosak lehetnek: Kovács Vanda együtt tud küzdeni és örülni azokkal, akikkel létrehozhatja az élet apróbb-nagyobb csodáit.


A hajdanvolt Vidám Színpad, ma CENTRÁL SZÍNHÁZ közönsége jól ismeri őt Shakespeare klasszikus női szerepeiben nyújtott alakításaiból: Makrancos Kata, Rosalinda, Beatrice, Viola. Barta Lajos Szerelem című drámájának
Lujzája, Strindberg Julie kisasszonya, a Closer fotós Annája annyiféle szerep, amit csak rendkívül színes egyéniség tud eljátszani. Kovács Vanda ilyen.

– Egy-egy társulatnál általában karakterekre szerződtetnek. Neked hogyan sikerült kikerülnöd a beskatulyázást?

– Az eddigi pályám három színházigazgatója – Miskolcon Hegyi Árpád Jutocsa, a Bárka Színházban Csányi János, a Vidám Színpadon Puskás Tamás – bizalmat szavazott nekem, ezért mindenféle karakterben, a nagyoperettől a tragédiáig, kipróbálhattam magam. Így derülhetett ki, hogy több műfajban is megállom a helyem.

– A mosoly országa nagyoperett próbáinak megkezdése előtt három hétig napi négy-öt órát énekeltél a zongora mellett állva. Ritkán látni bárkit is ennyire véresen komolyan készülni a szerepére.

– Szükségét éreztem. Hiába jártam én akkortájt is heti rendszerességgel 

kovacs_vanda_1.jpghangképzésre, mégiscsak elsősorban prózai darabokban játszottam. Kertész Marcella, Pirisi Edit, Leblanc Győző mellett alaposan fel kellett készülnöm az előadásra.

– A tánctudásodat is a gyökereidben hordozod?

– Ha Kovács Gerzson Péterre – KGP, azaz Tranzdanzra – gondolsz, ő az unokatestvérem. Miskolcon táncoltam a Mágnás Miska Marcsájaként, a West Side Story Anitájaként és a Hello Dolly Minnie Fay- jeként. A Színművészeti Egyetemen sokféle stílusú táncot tanultunk, ám például a steppel először Miskolcon találkoztam. Egy heti túlzásba vitt gyakorlás után ínhüvelygyulladást kaptam, de a bemutatón már teljes fegyverzetben koptathattam a színpadot.

 – Mondja ezt egy futóbajnok!?

– Megpróbálok mindenhez alázattal, nem kapkodva, hanem a magam ritmusában közelíteni, de olykor kikerülhetetlen egy-egy sérülés. A felépülés folyamatának ideje, stációi pedig attól függnek, hogy milyen az éppen akkori mentális állapotom. Megvannak a magam csiholta eszközeim, amilyen az AGYGENERÁL is.

– A rendszeres AGYGENERÁL miképpen segíti kiteljesíteni a művészetedet?

– Elsősorban a fókuszálásban és a teljesítményem növelésében segít. Tudok képekben gondolkodni. Ez a legfontosabb képességek egyike, ha az ember sikeres akar lenni... Merek álmodni! Ennek óriási hasznát veszem a hivatásomban, de a sportban is. A fejemben előre lejátszok mindent... Például, amikor bár fáradtan, de a futásra késztetem magam, előrevetítem az utamat.
Bekódolom, hogy menni fog, befordulok itt, átvágok ott, jön a kanyar, a híd, a tó, a hosszú egyenes szakasz. Megmagyarázom, hogy ezt így végigfutom, és látom magam, amint végül zsibbadt bágyadtsággal, de végtelenül boldogan hazaérek. Nekem bevált.

– Heti négy futóedzés, színházi próbák, szinkron, próbafelvételek... A magánéleted is ilyen intenzitással telik?

– Azt érzem, hogy mindent csak így érdemes. Nem volt még olyan, hogy időhiányra panaszkodva ne fordítottam volna magamra annyi – nem túl sok – időt, ami csak az enyém. Legfeljebb hajnal ötkor felkelek, és máris nyertem néhány órát. A szülői házban, Gyulán, édesanyám energiája és humora tartja össze ezt az állandóan úton levő családot. Sokszor csodálom teherbírását: a kultúra területén hihetetlenül sok emberrel foglalkozik – kitüntetésekkel ismerték el a munkáját. Ezen kívül ott vagyunk mi, az apa és a gyermekek, akik otthonról a szélrózsa minden irányába kirajzunk:
édesapám, Kovács Lajos színész, Jászai-díjas, Érdemes művész, Dávid öcsém pedig Szegeden bíró. Anyukám még arról is képes gondoskodni, hogy olykor-olykor „Nyilasmisinyi pakkot” csempésszen az utazótáskánkba. Itthon, Pesten, rendkívül jóleső érzés megmelegíteni egy-egy „gyulai tőtikét”.

– Édesapád Szász János Woyzeck-mozijának címszereplője, a Kontroll és az Argó című filmek főszereplője – hogy csak a közelmúlt népszerű szerepeit említsem –, sokan emlékezünk rá Hamletként, Ványa bácsiként Szolnokról, Max-ként a Bárka Színház Hazatérés című darabjából. Együtt is játszottatok már?

kovacs_vanda_4.jpg

– Az élet úgy hozta: annak ellenére, hogy egyetlen rendező sem gondolkodott közösen a két Kováccsal – kivétel: Tóth Tamás Rinaldó című filmje –, szerepátvételek miatt játszottunk már egy színpadon többször is.

– Ismerve a két öntörvényű Kovácsot, nehéz lehet az együttműködés.

– Megtanultuk egymást: rendkívüli érzékenységgel kezel az apám, és már én is őt. Együttműködésünk összehangolása eleinte nehézséget jelentett, de mi már hosszú évek óta játszunk a „színpadon”. Apám tréfáin, drámáin nevelkedtem, kívülről-belülről ismerjük a rezdüléseinket – ez egy akkora előny, amit vétek kihagynia a rendezőknek, amikor apa-lány szerepben gondolkodnak!

– A verebek azt csiripelik, hogy hamarosan ismét együtt léptek fel. Faggathatlak erről?

– Őszi terv: a darab a Pinceszínházban kerülne bemutatásra, Márton András rendezésében. Apámon és rajtam kívül két nagyszerű művésszel, Almási Évával és Végvári Tamással játszhatnánk. Boldog lennék, ha megvalósulna. (auzóta ez meg is történt!)

– Mi az, amiben részed van és a kedved ellen való?

– Talán a rengeteg utazás. Apám több vidéki színházban dolgozott, s ez azzal járt, hogy állandóan úton kellett lennie. Nagy áldozatokat hoztak a szüleim egymásért, a munkájukért és a gyermekeikért. Szerelmük igaz ereje mindannyiszor átlendíthette őket a legnehezebb holtpontokon is. Sajnos, több olyan példát is ismerek, amikor a távolság felőrli két ember kapcsolatát. Mindent megteszek azért, hogy összetartsam majdani családomat.

– Itt az idő?

– Nem Pató Pál urasan, de későn érő típus vagyok. Társra, barátra, segítőre, támaszra van szükségem ahhoz, hogy családot alapíthassak. A gyermek kétemberes! Számomra példaerejű a famíliám összetartása. Öcsém is boldog házasságban él. A gyönyörű emberi érzésekért, melyeket a szüleim a gyermekkoromban plántáltak belém, végtelenül hálás vagyok. A magánéletemet soha nem helyeztem a szakmám elé vagy mögé. Megpróbáltam az arany középutat megtalálni, ami a legnehezebb, hiszen
hatalmas energiákra van szükségünk az egyensúlyhoz. Ez gyakorta lemondásokkal és kétségbeesésekkel jár, de ezek is mind-mind az én épülésemet szolgálják. Ezért is tornáztatom az elmémet!

julie_kisasszony_foszerepere_keszulve.jpg

– Milyen szerepeket alakítanál a legszívesebben?

– Mielőtt veled megismerkedtem, azonnal soroltam volna: Lady Machbet, a Kabaréból Sally, a Legénylakás Fran Kubelikje, Jean Anouilh Colombe-jának Színésznője... De amikor megtanultam az "agyhullámaimon lovagolni – olyan hátszéllel, amit csak elképzelek" –, rájöttem: miért ne következhetne be minden akkor, ott és úgy, ahogyan azt egy-egy rendező elképzeli velem? Ha a művész túljut az alapozáson – iskoláin, gyakorlatain, első kisebb, majd főszerepein –, a kihívást látja minden szerepben. Így volt ez nemrég, amikor kéthónapos kemény munka után, Jaross Viktória rendezésében, a régi Thália Stúdióban bemutattuk a Lélek az esőben... című performance-ünket.
Bevallom: én hintettem az aranyport Viktória feje fölé, amikor gyerekkori álmomról – mozgásszínházi vágyamról – beszéltem neki. S lám, pár hónap múlva be is vonzottam: megálmodtam, láttam magam benne, és valóra vált. De ha már itt tartunk: szeretném, ha Alessandro Baricco regényeit dramatizálná valaki… Ha mégsem, akkor majd én megpróbálkozom vele...
Egyszer azt kérdezte egy barátom, hogy jó akarok-e lenni vagy boldog, mire azt feleltem: mindkettő. Szeretném megőrizni magamban a gyermeki tisztaságot és kíváncsiságot, ahogyan pici gyermekként néztem egy virágra, vagy a fényesen röppenő szentjánosbogárra. Hogy mi az ember boldogsága? Apám szavait idézem: „Tudok valami kevéske dolgot, amit nagyon kell őrizni, hogy időnként megmutathassam és másoknak ajándékként átadhassam.” Ez mozgatta őt világéletében és ugyanúgy ösztönöz engem is.

kovacs_vanda_3.jpg 

Aktualitások: kovacsvanda.hu

Kevevári M. Katalin

06/70-776-47-70

Facebook: AGYGENERÁL

 

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 99
Tegnapi: 1
Heti: 940
Havi: 3 194
Össz.: 203 629
Oldal: INTERJÚ (a színésznővel)
AGYGENERAL.HUPONT.HU - © 2008 - 2019 - agygeneral.hupont.hu